2026. január 19.
Írta: Bradley Bricknell
A WSL junior világbajnoki címének friss megszerzése után az ausztrál Dane Henry-t nemcsak a lendület viszi előre. Ebben az interjúban mesél a döntő pillanatokról, a mások által nem látott nehézségekről és arról a mentalitásról, amely a világ élére segítette. Az ételmérgezéstől és a mentális mélypontoktól kezdve a döntő napján érzett nyomáson és a versenykörúton töltött életen át egészen addig, hogyan őrzi meg az energiáját a végső cél elérése közben, őszintén beszél arról, mi kell ahhoz, hogy valaki világbajnok legyen.
K: Dane! Nemrég koronáztak meg a WSL (World Surf League) junior világbajnokává. Mi volt az első gondolat, ami átfutott az agyadon, amikor meghallottad a végső dudaszót?
Nagyon élénken emlékszem az első gondolatomra. Kicsit felnevettem, és arra gondoltam: „A fenébe, én vagyok a rohadt világbajnok.” Őrületes érzés volt, hiszen évek óta erről a győzelemről álmodtamolyan sok éven át, és abban a pillanatban megkönnyebbülés hulláma söpört végig rajtam, ahogy megszólalt a dudaszó.
K: Korábban már nyertél ISA- (Nemzetközi Szörfszövetség) világbajnoki címeket - hogyan viszonyul ehhez a mostani?
Eddig három ilyen élményem volt. Az első a 2024-es ISA U18-as világbajnoki címem volt, és ez volt a legérzelmesebb. Egész délután nem tudtam abbahagyni a sírást, mert egy nagy verseny volt, és minden egyszerre tört felszínre. A második ISA-címem, amelyet a 2025-ös nyílt kategóriában volt, ami furcsa érzés volt, mert úgy érkeztem, hogy azt hittem, mennem kellene és felkészüljek a következő futamomra. Ebből láttam, milyen lelkiállapotban voltam átsegített ezen a versenyen, és hozzásegített a győzelemhez. A WSL junior világbajnoki címem megszerzésekor cím megszerzésekor csak tiszta boldogságot éreztem. Nagyon különleges volt, hogy ott volt velem az edzőm és az anyukám olyan különleges volt, és az a megkönnyebbülés, amit a verseny megnyerése hozott, olyan boldogsággal töltött el, amilyet korábban még sosem éreztem. Mindegyik élmény egyformán különleges volt számomra.
K: Visszatekintve, mi volt a legnehezebb pillanat a címhez vezető úton?
A Fülöp-szigeteken töltött időm alatt akadt néhány nehézség. Az első forduló előtti éjszakát végighánytam ételmérgezés miatt, másnap pedig egész nap csúnya lázam volt, mégis sikerült megnyernem az első fordulós futamomat. Az első ott töltött héten egyedül laktam, és néhány deszkámmal sem mentek jól a dolgok, ami miatt kissé mentálisan is mélypontra kerültem. Korábban ilyet még sosem tapasztaltam. Végül visszatértem az alapokhoz, és felülkerekedtem rajta. Úgy gondolom, ez segített abban, hogy olyan győztes mentalitásba kerüljek, amilyenre a nagy versenyek megnyeréséhez szükség van.
K: Volt olyan futam vagy döntés a verseny előtt vagy közben, amely meghatározta a bajnoki menetelésedet?
Abszolút. Az elődöntőm nagyon fontos volt számomra. Azt megelőzően három pihenőnapom volt az azt megelőző napok még soha nem látott módon fűtöttek egy futam előtt (és persze más motivációim is voltak), de az utolsó 10 másodpercben szerzett győztes pont igazán megszilárdította a győztes hozzáállásomat, mintha az óceán engem választott volna, és tudtam, hogy ez a döntőben is kitart majd döntőben, ahol megállíthatatlannak éreztem magam.
K: A nagy nemzetközi versenyek nagyon intenzívek lehetnek. Hogyan kezeled a nyomást, amikor minden a tét?
Mostanra már több döntőben is szerepeltem a junior és a felnőttmezőny legnagyobb versenyein szörfözök, és sokat tanultam ezekből a pillanatokból: feljegyeztem, mit éreztem átélni a pillanatot, és emlékezni ezekre az érzésekre a következő alkalomra, amikor ilyen helyzetben. Én személy szerint szeretem ezeknek a pillanatoknak a nyomását, azt hiszem, már félig-meddig függője lettem rákaptam erre az érzésre, ezért valahányszor előjön egy futamban, minden eddiginél elszántabban hogy elvégezzem a feladatomat, és megmutassam, mire vagyok képes.
K: Mennyire fontos a felkészülés az ösztönökhöz képest, amikor vízre szállsz? Úgy tűnik, keményen edzel, de szörfözés közben az ösztöneidre hagyatkozol…
Számomra ez a kettő állandó egyensúlyáról szól. A versenyek előtt rendkívül keményen dolgozom azon, hogy a testem és az elmém is megfelelő állapotba kerüljön, így amikor elkezdődik a verseny, nem kell újra megkérdőjeleznem a felkészülésemet, és jobban hagyatkozhatok a vízben az ösztöneimre.
K: Folyton utazol, edzel és versenyzel – hogy néz ki egy „átlagos” napod útközben?
Elég egyszerűen csinálom: minden nap, a verseny előtti reggelen korán kimegyek szörfözni a verseny helyszínére, aztán bejövök reggelizni, hazamegyek, és bekapcsolok nézek egy sorozatot vagy YouTube-videókat egy-két órán át, aztán vagy kihagyom a déli szörfözést és elmegyek ebédelni, de ha jók a körülmények, kimegyek, bejövök ebédelni, aztán visszaindulok este egy gyors szörfözésre. Imádom maximálisan kihasználni a versenyek körüli szabadidőt, valószínűleg A túl sok képernyőidő, de ha van egy jó sorozat, amit nézhetek, az tényleg megnyugtat. és ellazítja a testemet.
K: Mi az az egy dolog, amit a rajongók nem látnak vagy nem vesznek észre a turnézás kulisszái mögött?
Az utazás valójában borzalmas! (Nevet.) Amikor hazajövök, sokan odajönnek hozzám, és megkérdezik, hová megyek legközelebb, és hogy milyen fantasztikus lehet a világot járni. Az is, de a repülők, a repterek és a repülőgépek ülései rémálmaimban kísértenek. Nem sok profi sportolót ismerek, aki szeret repülőre szállni, és akik igen, azok mindig business osztályon utaznak! (Még többet nevet.) Minél több időt töltök távol az otthonomtól, annál jobban hiányzik, ezért olyan különleges most számomra, hogy otthon lehetek a Gold Coaston, és ezt nem veszem természetesnek.
K: Ki vagy mi ösztönöz arra, hogy egy ilyen győzelem után is folyamatosan fejlődj?
Erős, belső késztetés él bennem, hogy nagyszerű legyek, és minden nagy pillanat után ez hajt tovább. folytassam. Az is, hogy megnyerhetek egy nyílt WSL-világbajnoki címet, és világbajnok lehetek már a világbajnoki cím gondolatától is libabőrös leszek, ami még inkább arra ösztönöz, hogy hogy egy nap eljussak odáig.
K: Hogyan szeded össze magad mentálisan egy vereség vagy nehéz futam után?
Rövid pályafutásom során megtanultam veszíteni, ami segített abban, hogy a a futamok többségében, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretném. A vereséget tanulási lehetőségnek tekintem. tanulásra. Tavaly az első hat hónapom csupa vereség volt, és volt néhány versenyem, ahol butaságokat csináltam, és megfogadtam, hogy soha többé nem követem el ezeket a hibákat. Ezek a A vereségek segítettek megnyernem az utóbbi néhány versenyemet, mert voltak olyan pillanatok, amikor Én is elkövethettem volna ugyanazt a butaságot, de eszembe jutott, mi volt a hiba, és Ott helyben kijavítottam.
K: Mit nyit meg előtted ez a világbajnoki cím a jövőben?
Ez a világbajnoki cím új és izgalmas utat nyit meg előttem a Challenger Seriesen. Egy kis tó nagy halából egy nagy tó kis halává válok, és ez Még éhesebbé tesz arra, hogy a turné esélytelenebbjeként odacsapjak, és próbára tegyem a szörfözésemet a legjobbak ellen.
K: Mi az, amit a legjobban vársz a Championship Tour előtt?
Szívesen ellátogatnék néhány új helyre, például Ballitóba (Dél-Afrika) és Saquaremába (Brazília), mert sok összefoglalót néztem a Challenger Tourról, és úgy érzem, ezek a helyek jól illenek a szörfözési stílusomhoz. Remélem, idén is lesz Pipe a Challenger versenynaptárában, és tölthetek ott egy kis időt úgy, hogy csak néhány srác van kint.
K: A futamok filmezése, az edzőkkel való kapcsolattartás és a pihenőidő között mennyire fontos a telefonod utazás közben?
Szerintem én és sok más fiatal versenyző félig-meddig a telefonunk rabjai vagyunk. a telefonjainkat, ezért nagyon fontosak útközben. Szinte mindent a telefonomon intézek, a telefonomon, különösen repülőn, tévésorozatokat nézek, és tartom a kapcsolatot mindenkivel és legfőképpen zenét hallgatok.
K: Előfordult már, hogy az akkumulátor lemerülése miatt majdnem lemaradtál valami fontosról ?
Nem emlékszem olyan esetre, amikor ez valami fontosba került volna, legfeljebb talán véletlenül úgy hagytam ott a barátnőmet, hogy nyitva volt az alkalmazás (nevet), de már párszor előfordult, hogy a telefonom egy hosszú repülőút előtt merült le, én pedig előre letöltöttem a kedvenc filmjeimet, aztán be kellett érnem a szék háttámlájába épített képernyőn elérhető, kizárólag franciául beszélő filmekkel!
K: Hogyan illeszkedik a megbízható, útközbeni energiaellátás (például a mophie) a versenyzési és utazási rutinodba? És melyik a kedvenc mophie-terméked?
Mindig van nálam mophie power bank. Ezeket váltogatom: vezeték nélküli PowerStation állvánnyal a repülőútra, hogy a telefonomon nézhessek mindent, a PowerStation Plus beépített kábelekkel és a hagyományos PowerStation útközben, aztán pedig a Speedport fali töltő az otthoni töltőállomásomhoz, így egyszerre négy különböző eszközt tölthetek egyszerre, és mindegyik körülbelül 30 perc alatt teljesen feltöltődik.
K: Mit jelent számodra az, hogy „Kapcsolj rá!”?
Számomra a „Kapcsolj rá!” azt jelenti, hogy mindig a legjobb formádat hozod, és te mutatod az utat. gyorsasággal és erővel. Ezt próbálom megvalósítani a vízben és azon kívül is, és az, hogy van nálam mophie, az, hogy támogatnak, és ugyanazt a jelmondatot vallják, önbizalmat ad, és tudom, hogy mindig készen állok.
Köszönöm, Dane. Kapcsolj rá!
Kapcsolódó kiegészítők keresése
Azok az olvasók, akiket érdekel ez az ambassador-történet, gyakran olyan mindennapi eszközöket is keresnek, mint a vezeték nélküli töltő, a power bank, a hordozható töltő, a MagSafe-töltő, az iPhone-töltő, a mophie-töltő, a zagg australia, az invisibleshield és a mophie australia.
